Az a bajom, hogy mindig más akarok lenni, mint a többiek. Egyedi, egyéni. Pedig nem vagyok az. Meg nem is értelmezhető ez a kifejezés. Mindenki egyedi és mindenki ugyanolyan. És az igyekezet a legrosszabb. Vagy jön magától, vagy nem jön. De ha akarod, akkor a legdurvább konformista leszel. Mert ha non-konformista próbálok lenni, annak az a vége, hogy azt nézem, hogy más mit csinál, és akkor ettől nekem különböznöm kell, akkor az egyfajta konformizmus. Na értitek. Borzasztó. De tényleg. Ez hálózza be az életemet. Én kis hülye.
De az elmúlt években egyre jobban a tudatába kerülök ennek, és igyekszem nem ilyen lenni. Hanem csak lenni. Nem igyekezni. Ebben segít ő is, nagyon is. Ő mindig őszinte. Tedd, ahogy érzed, ahogy akarod. Mondja. Mintha az ilyen egyszerű lenne. Mintha tudnám mit akarok. De persze, ha jobban belegondolok, tudom. És attól kezdve minden könnyű lesz és jó. Attól függetlenül, hogy egyedi-e vagy sem. Kit érdekel. Meg amúgy is.
No comments:
Post a Comment